Rövid latenciaidejű gombamérgezés
A Psilocybe nemzetség meglehetősen közismert, bizonyos fajai „varázsgombák” („magic mushrooms”) néven is. Ezek a „hallucinogén gombák” a Psilocybe (badargombák) nemzetségén kívül megtalálhatók még a trágyagombák (Panaeolus), a csengettyűgombák (Pluteus) és a susulykák (Inocybe) nemzetségeiben is. Mérgezés létrejöhet véletlen elfogyasztásuk, ill. kábítószerként való alkalmazásuk kapcsán. Kísérletek vannak a hatóanyag (méreganyag) gyógyászati alkalmazására is; ennek során a tüneteket szándékosan idézik elő, kontrollált körülmények között. Bizonyos Psilocybe-fajokat (pl. Psilocybe cubensis, P. mexicana) termesztenek is, és a szárítmányt kábítószerként árulják, ill. használják (tipikusan fiatal férfiak).
Hazánkban csak néhány mérgező hallucinogén faj fordul elő a természetben: szerb badargomba (Psilocybe serbica), hegyes badargomba (Psilocybe semilanceata), sötétszélű trágyagomba (Panaeolus cinctulus), zöldülő csengettyűgomba (Pluteus salicinus), zöldpúpú susulyka (Inocybe corydalina), zöldülőtönkű susulyka (Inocybe aeruginascens), a fajt magyar kutató írta le 1968-ban magyarországi termőhelyről.]
A „varázsgombák” méreganyagai a pszilocibin (psilocybin) és a pszilocin (psilocin) nevű alkaloidok. A pszilocibin a szervezetben biotranszformáció (egy foszfát-csoport enzimatikus lehasítása) révén a hatásosabb pszilocinné alakul. Pszilocin a hallucinogén gombákban is található; aránya a pszilocibinhez durván 0,1 és 1 közt van a különböző gombafajokban. Mindkét vegyület dimetil-triptamin származék; szerkezetük hasonló az ingerületátvivő anyag szerotoninéhoz, aminek mai tudásunk szerint hatástani következményei vannak. A pszilocin ugyanis izgatja (aktiválja) a szerotonin bizonyos receptorait. A pszilocibin is hatásos, de jóval gyengébb receptorizgató, mint a pszilocin. (Sok más hallucinogén anyag, pl. az LSD hatása valamilyen módon szintén kapcsolatba hozható a szerotonin-receptorokkal, de a pontos hatásmechanizmus még tisztázásra szorul.)
A szerotonin (5-hidroxi-triptamin) – egyéb funkciói mellett – központi idegrendszeri ingerületátvivő (neurotranszmitter), ill. az ingerület-átvitelt befolyásoló (moduláló) anyag. Hatásait emlősben (az altípusokat is beszámítva) 14 ismert receptoron fejtheti ki. Ezek között egy ionotróp receptort találunk (5-HT3 – ezen a pszilocin gyakorlatilag hatástalan), a többi metabotróp receptor (ld. korábban), de az utóbbiak többféle jelátviteli útvonalat aktiválnak. Így a szerotonin mind izgató, mind gátló hatásokat kifejthet a központi idegrendszerben, pl. serkentheti vagy gátolhatja más transzmitterek fölszabadulását. (Szakmai körökben elterjedt jellemzés szerint a szerotonin rengeteg idegi folyamatban részt vesz, de semelyikért sem felelős döntő mértékben.) Csak néhány példa: a hangulat, közérzet, tanulás, étvágy, alvás stb. szabályozásában szerepet játszanak szerotonint kibocsátó idegsejtek, idegvégződések.
A receptorkötődést, ahol lehet, klónozott emberi receptorok segítségével vizsgálják, mivel e tekintetben is különbségek vannak fajok közt. Újabban kiderült, hogy a pszilocin számos szerotonin-receptorhoz, továbbá dopamin-receptorhoz is kötődik, hasonló, sőt valamivel nagyobb affinitással, mint a korábban favorizált 5-HT2A receptorhoz. Ez azonban nem zárja ki az utóbbi receptor fontos szerepét a pszilocin-hatásban. (Nem ismerünk olyan szabályt az idegtudományokban, hogy a ligandumot /Nézz utána…/ legnagyobb affinitással kötő receptor föltétlenül a legfontosabb szereplő a ligandum hatásaiban. Ez csak azt jelenti, hogy a kérdés alapos megvizsgálásra érdemes. Gyakoriak az összetett hatásmechanizmusok is.) További in vivo emberi vizsgálatok volnának szükségesek a pszilocin hatásmechanizmusának tisztázásához. Ez manapság – amikor a pszichiátria újra érdeklődést mutat a pszilocibin/pszilocin gyógyászati alkalmazása iránt – nem lehetetlen.
A glutamát (ld. korábban: pantherina/muscaria szindróma) és újabban a „brain-derived neurotrophic factor” (BDNF) is vizsgálat tárgya, mint a pszilocin-hatás közvetítői. Ezek a mechanizmusok együttesen fejthetik ki hatásukat. Számos más folyamat szerepe is fölvetődött. Sokan úgy gondolják, hogy végső soron (az eseményláncolat végén) a glutamát-felszabadulás és -hatás fokozódása kulcsfontosságú a pszilocin-hatások közvetítésében.
Bár a hallucinogén gombák és a tiszta pszilocibin vagy pszilocin sok országban (köztük hazánkban is) tiltólistán van, engedélyezett klinikai vizsgálatok folynak a pszilocibin esetleges terápiás felhasználásával kapcsolatban. Biztató eredményekről számoltak be depresszióban, más pszichiátriai kórképekben és az addiktológiában, de a nagy beteganyagon végzett klinikai farmakológiai vizsgálatok még váratnak magukra.
A Psilocybe-szindróma tünetei
Pszilocibin (vagy gomba) szájon át történő bevitele után kb. fél órával jelentkeznek az első tünetek. (Szándékos bevitelnél az általában használt adag kb. 1-5 g szárítmány.) A hatás maximuma többnyire 60-90 perccel a bevétel után következik be. A tünettan meglehetősen hasonló a pantherina/muscaria szindrómáéhoz. Amit a szándékos használók keresnek, az a misztikus élmény, extázis, a tudat „kiszélesedése”, az érzékelés megváltozása (tér, idő), érdekes látási hallucinációk. Eufória /nézz utána…/ – olyan értelemben, mint pl. a heroin-használóknál – nemigen fordul elő, de a kívánt hatások együttesét számos szerző eufóriaként írja le. Állatkísérletekben mindenesetre nincs „önadagolás” /nézz utána…/. A valószínűtlenség-érzetet (derealizáció), ill. elszemélytelenedést (deperszonalizáció) egyesek érdekesnek, mások kellemetlennek találják. További (ezúttal többnyire nem kívánatos) hatások: vérnyomás-emelkedés, szapora pulzus, szívritmuszavarok, fejfájás, látászavarok, gyomorpanaszok (gombától gyakrabban, mint tiszta pszilocibintől), szédelgés, gyengeség, az izomkoordináció zavara, remegés, esetleg: a testhőmérséklet emelkedése, mozgáskényszer (de kezdetben gyakran álmosság), téveszmék (részben paranoid jelleggel – nézz utána), pánik, ijesztő tartalmú hallucinációk, ritkán görcsroham. A pupilla tág lehet. Súlyos kóma előfordul, de ritka. Vesekárosodásról szintén kevés dokumentált esetet ismer a szakirodalom. (Persze nem minden mérgezett kerül orvoshoz.) Több szer egyidejű használata gyakori jelenség; ilyenkor a tünetek spektruma és súlyosságuk természetesen megváltozik.
Az előzetes tapasztalatoknak, elvárásoknak itt is szerepük van. A véletlen mérgezettek általában megijednek a központi idegrendszeri hatások felléptekor. Bizonyos pszichés hatások emberben radiológiailag kimutatható változásokkal járnak együtt /nézz utána: fMRI/; egyes agyrészletek aktivitása megnő. Eltérések mutatkoznak a talamusz (thalamus; a „köztiagy” jelentős részét kitevő kéreg alatti agyrészlet) és az agykéreg funkcionális kapcsolatában. /Nézz utána: prefrontális agykéreg/
A pszilocibin-mérgezés lefolyása egyénenként és a körülményektől függően különböző lehet. A tünetek, panaszok általában megszűnnek 24 órán (legtöbbször kb. 6 órán) belül. Ritka, de létezik a hosszasan fennálló érzékelési zavar („hallucinogen persisting perception disorder”).
„Átlagos” adagok mellett a toxicitás alacsony. Indirekt számítások szerint a vegytiszta pszilocibin halálos adagja emberben 6 gramm körül lehet, ami kb. 10 kg friss gombának felelne meg. Mint a hallucinogéneknél és más kábítószereknél általában: indirekt veszélyektől tartani kell (baleset, ill. öngyilkosság, rémísztő „utazás”). (A hallucinogén anyagoknál előfordulhat, hogy a hatásuk alatt álló ember leveti magát a magasból, abban a hitben, hogy tud repülni.) Mint a pantherina/muscaria szindróma, a Psilocybe-szindróma is ritkán okoz elmebetegséget, de a fennálló szkizofréniát súlyosbíthatja, epizódot („Schubot”) provokálhat.
A „varázsgombák” tartós használata pszichés változásokhoz vezethet.
Toxikokinetika. A pszilocibin már a bélből való felszívódás során jelentős részben pszilocinná alakul*. A csúcskoncentráció elérése után intravénás adás után a pszilocin koncentrációja a vérben 1-1,5 óra alatt süllyed a felére (szájon át történő bevitel után valamivel lassabban, mivel a felszívódás és az elimináció részben párhuzamosan zajlik). A pszilocin nagy része metabolizálódik, és a fő metabolit nagyrészt a vizelettel ürül. Vannak „minor” metabolitok is; a mérgezésben játszott esetleges szerepüket nem ismerjük.
*Nem csak a bélnyálkahártya rendelkezik ezzel a defoszforiláló képességgel. Injekciós bevitel után a pszilocibint más szervek is pszilocinná tudják alakítani.]