Rövid lappangási idejű mérgezés
(megfelelően elkészített gomba fogyasztása után)
Az első tünetek néhány óra (<6 óra) elteltével jelentkeznek. Magyar betűszóval mint HHH (hányinger, hányás, hasmenés) írhatók le (angol szövegben: nausea, vomiting, diarrhoea, NVD), és általános vélemény szerint közvetlen gyomor-bél irritációra vezethetők vissza. Ilyen tünetekkel már számos föntebb leírt szindrómában találkozhattunk, így veszélyeit, ill. a teendőket már ismerjük. Ebben a mérgezéstípusban a rövid latenciaidő miatt gyomormosásnak és aktív szén adásának lehet jogosultsága. A tisztán GI gombamérgezés általában nem túl veszélyes, bár ez a tünetek súlyosságától és egyéb tényezőktől is függ (életkor stb.). Gondolni kell azonban arra, hogy kevert mérgezésről lehet szó (tehát esetleg pl. gyilkos galóca is jelen volt a válogatás nélkül szedett kollekcióban).
Jó volna, ha minél több GI mérgezést okozó gomba hatóanyagát ismernénk, azonban nem ez a helyzet. Egyébként nem is könnyű bebizonyítani egy kivont anyagról, hogy épp az a fő toxin (pl. a kísérletes munkában sokat használt rágcsálókon nem működik a hányási reflex).
A mérgező világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius) egy anyaga, az illudin (indén-származék, nevét a nemzetség egy Amerikában honos fajáról, az O. illudensről kapta) tudható, hogy toxikus. Érdekesség, hogy az illudin egyes származékait daganatellenes szerként próbálják alkalmazni (maga az illudin túl toxikusnak bizonyult), de nem világos, hogy az illudinnak az örökítőanyagra kifejtett hatása összefügg-e a GI tünetekkel. Megjegyzendő azonban, hogy a daganatok kemoterápiájában használt legtöbb sejtosztódást gátló szer hányingert okoz, elsősorban a pusztuló bélnyálkahártya-sejtekből felszabaduló anyagok révén. A hányinger csillapítására többek közt a biogén amin szerotonin és hisztamin, valamint a neuropeptid P-anyag (substance P) antagonistái alkalmasak, ami a fenti mediátoranyagoknak a hányingerben játszott szerepére utal.
A sátántinóruban (Rubroboletus satanas, Boletus satanas) található bolesatin glikoprotein, amely kísérletes körülmények közt is gyomor-bél gyulladást (gasztroenteritiszt) okoz. Az anyag gátolja a sejtek fehérjeszintézisét.
Ezek a példák megmutatják, hogy a GI típusú gombamérgezéseket „irritációra” visszavezetni egyszerűsítés, ill. az irritáció fogalmát a lehető legtágabb értelemben kell fölfognunk.