Rövid latenciaidejű gombamérgezés
(Típus: „alkohollal együtt fogyasztva mérgező”)
(acetaldehid-szindróma, antabuse-reakció, diszulfirám-szerű reakció)
Ebben a témában (egyebek közt) sok farmakológiai összefüggést találunk. A nevezett tünetegyüttest a tintagombák (Coprinus) rokonságának számos tagja kiválthatja, de gyakorlati szempontból a ráncos tintagomba (régebben: Coprinus atramentarius, jelenlegi neve Coprinopsis atramentaria) a legjelentősebb. Utána a felsorolásokban a kerti tintagomba (régebben: Coprinus micaceus, jelenlegi neve: Coprinellus micaceus) következett gyakorisága folytán, de ezt a fajt újabban veszélytelennek tartják. A népszerű gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) és alkohol egyidejű fogyasztása nem okoz problémát.
Pontosabban: a kerti és a gyapjas tintagomba tartalmaz némi koprint (a ráncos tintagomba koprin-tartalmának kb. ¼-ét egységnyi tömegre számítva), de a mai felfogás szerint veszélytelenül fogyaszthatók. Hasonló mennyiség található a sereges tintagombában, amelyet azonban apró mérete miatt nem szoktak fogyasztani, valamint a nem ehető harkály tintagombában is. Magasabb az ezüstszálas tintagomba (Coprinopsis insignis) és a csúcsoskalapú tintagomba (Coprinopsis acuminata) koprin-tartalma; ezek feltételesen ehető gombák (az alkohol kerülendő).
Más gombafajok (bizonyos tölcsérgomba-, tinóru-, őzlábgomba-fajok stb.) szintén gyanúba kerültek, azaz egyes források szerint ilyen tünetegyüttest hozhatnak létre, az adatok azonban gyakran nem megbízhatók. Kimutatták (1994), hogy a sokak által kedvelt változékony tinóru (Suillellus luridus) nem tartalmaz koprint. Fogyasztása minden valószínűség szerint nem provokál acetaldehid-szindrómát.
Vissza a ráncos tintagombához: ez a gyakori faj feltételesen fogyasztható; a feltétel az, hogy ne kerüljön interakcióba alkohollal. Problematikus anyaga, hatóanyaga (méreganyagnak nehéz volna nevezni) a koprin. A koprint a 20. század második felében izolálták, hatásmechanizmusát pedig 1979-ben tisztázták. A koprin aminosav, amely egy ciklopropil-csoportot is tartalmaz. Utóbb kiderült, hogy a koprin „pro-drug”, amelynek metabolitja: egy szubsztituált ciklopropán (1-aminociklopropanol) közvetíti a hatást. Ez a vegyület enzimgátló: kovalensen, de reverzíbilisen kötődik az aldehid-dehidrogenáz enzim aktív helyéhez.
Acetaldehid-szindróma
A coprinus-szindróma végső soron acetaldehid-szindróma; a tüneteket acetaldehid okozza. Az acetaldehid nem a gombából származik, hanem az elfogyasztott alkoholból (etanolból) keletkezik, annak oxidációs terméke. (Ezért írtuk, hogy a koprin aligha nevezhető gombaméregnek.) Számos alkohol lebontási útvonala: alkohol → aldehid → szerves sav. Az etanol esetében acetaldehid és ecetsav keletkezik:
CH3-CH2-OH → CH3-CHO → CH3-COOH
Az acetaldehid jóval toxikusabb, mint az ecetsav, azonban az etanol → acetaldehid átalakulás lassúbb, mint az acetaldehid → ecetsav átalakulás. Tehát alaphelyzetben az előbbi a metabolikus útvonal „sebességmeghatározó” (ang.: „rate-limiting”) lépése. A katalizáló enzim neve: alkohol-dehidrogenáz. Ha egy vegyület, jelen esetben a koprin-metabolit gátolja a második lépést katalizáló aldehid-dehidrogenáz enzimet, a második lépés válik sebesség-meghatározóvá. A szövetekben acetaldehid szaporodik föl.
Tünetek
Hányinger, hányás, hasfájás, fémes szájíz, az arc kipirulása, foltosság vagy kipirulás a törzsön és a végtagokon, lüktető fejfájás, szédelgés, esetleg szédülés, „hangyamászásérzés” (bizsergés) a bőrön, zavartság, alacsony vérnyomás, szapora szívverés (tachycardia), erős szívdobogásérzés, esetleg szívritmuszavar, mellkasi (szegycsont mögötti) fájdalom, indokolatlan izzadás, esetleg légszomj.
A tünetek, panaszok (amelyeknek intenzitása az elfogyasztott alkohol mennyiségétől is függ) általában elmúlnak egy vagy néhány órán belül (de ismételt alkoholfogyasztás után megismétlődnek, akár 2 nap múlva is). Látható, hogy a tünetek nem kifejezetten specifikusak. A gombás étel, valamint a röviddel az alkoholfogyasztás után megjelenő tünetek nyomra vezethetik az észlelőt.
Egyes források megemlítik, hogy a ráncos tintagombát felhasználták alkoholisták leszoktatására. Manapság azonban alkalmasabb szerek is rendelkezésre állnak (ld. lejjebb).
Kinetikai megfontolások az időviszonyok érzékeltetésére
Az etanol gyorsan és jól felszívódik a gyomor-béltraktusból. A felszívódás szinte azonnal megkezdődik; az alkohol csúcskoncentrációja a vérben hamarabb kialakul tömény, mint híg alkoholos italok elfogyasztása után. Normális esetben a véralkohol-szint ezután egyenletesen süllyed; egészséges felnőtt férfi szervezete kb. 7-10 gramm etanolt távolít el (eliminál) óránként. Az elimináció döntő részben metabolizmus útján történik a májban (ld. följebb), tehát sebességét az alkohol-dehidrogenáz aktivitása szabja meg. Létezik egy másik oxidációs rendszer is („nem-specifikus oxidázok” – /Nézz utána…/), de átlagos mennyiségű alkohol bevitelénél ez kisebb jelentőségű. Kis mennyiségű alkohol a vizelettel, a tüdőn át(!), sőt a verejtékkel is eliminálódik. Az óránkénti kb. 7-10 g etanol lebontása alapján hozzávetőlegesen megbecsülhetjük, mikorra következik be a teljes elimináció. Ha ez idő alatt koprin kerül a vérbe, fölléphet az acetaldehid-szindróma.]
A koprin toxikokinetikájáról kevés adatot találtunk, de nyilvánvaló, hogy legalábbis egy része felszívódik a tápcsatornából, föltehetően a belekből. Az elimináció idejét az emésztőrendszer határozza meg; gombamaradványok több napig is megtalálhatók a bélben, főleg a vastagbélben. A vastagbél normális esetben jelentős keverőmozgásokat végez; a székletben több nappal korábban elfogyasztott táplálék maradványai is jelen vannak. Koprin-tartalmú étel fogyasztása után tehát akár még 72 órával is felléphet a reakció, ha az illető alkoholt fogyaszt. Ha az alkoholt a gombás étkezés alatt vagy előtt itta, a reakció késéssel jelenhet meg (akkor, amikor a koprin felszívódása megkezdődött; az alkohol már jelen van a vérben). Ezt a gyomorürülés sebessége is befolyásolja, mivel a koprin felszívódása föltehetően főleg a vékonybélből történik (de a vastagbélből való felszívódás sem elhanyagolható; ld. fent).
Tehát a gombát tartalmazó béltartalom, fogalmazzunk így, az „elnyújtott hatóanyag-leadású (retard) készítményeket” utánozza; a koprin szöveti szintjének alakulását nem (ill. kevésbé) a vegytiszta koprin toxikokinetikai jellemzői határozzák meg.
Kezelés
Mást, mint megfigyelést, tüneti kezelést ritkán alkalmaznak, szükség esetén a folyadék- és ionháztartás rendezésére kerül még sor. Elvben hasznos a gyomormosás, aktív szén és a hashajtás; ez utóbbiak inkább az átlagnál erősebb reakció esetén jönnek számításba. Ritkán használt lehetőségek: az alkohol-dehidrogenáz gyógyszeres gátlása (lassítja az acetaldehid képződésének ütemét) és a hemodialízis (mind az alkohol, mind az acetaldehid dializálható); ezek csak extrém súlyos esetben jönnek szóba. A coprinus-szindróma halálozása nagyon alacsony, de néhány esetet említ a szakirodalom.
Diszulfirám (Antabuse, Antabus, Antaethyl és más gyári fantázianeveken)
Az Antabuse gyógyszer-fantázianév – az antabuse-reakció kapcsán – annyira közismertté vált, hogy köznévként is használják. Tudjuk, hogy alkoholisták leszoktatására használatos, bár az utóbbi időben veszít népszerűségéből az addiktológusok (alkohológusok) körében. Valamivel erősebben gátolja az aldehid-dehidrogenázt, mint a koprin. A 20. század 40-es, 50-es éveitől kezdve használják alkoholisták kezelésére; alkohollal együtt alkalmazva fellép az acetaldehid-szindróma. Ez ún „averzív” megközelítés a leszoktatásban. A kezelés történhet szájon át, de gyakori a készítmények bőr alá való beültetése (implantációja) is. Egyes források szerint a diszulfirám más kábítószerekről való leszoktatásban is hasznos lehet, sőt nem-addiktológiai betegségekben is próbálkoznak vele. Mechanizmusa, ill. hatásossága ilyen felhasználásban bizonytalan.
Sokak nézeteivel ellentétben a diszulfirám nem veszélytelen. Egyrészt az acetaldehid-reakció túl erős lehet, másrészt a diszulfirám alkohol nélkül is mutat bizonyos toxicitást.
A diszulfirám-alkohol interakciót a kórelőzmény hiányában nem mindig egyszerű felismerni az észlelő orvosnak; ez a Coprinus-szindrómára is érvényes.
Alkohollal együtt valószínűleg hasonló reakciót hozhat létre a duzzadttönkű tölcsérgomba (Ampulloclitocybe clavipes) is, de „hatóanyaga” nem a koprin.]