Rövid latenciával jelentkező mérgezés
Itt nincs hiány farmakológiai összefüggésekben. A muszkarin nevét a légyölő galócáról kapta (Amanita muscaria; musca [latin] = légy), ugyanis ebből a gombafajból izolálták (azaz állították elő tiszta formában) a 19. század második felében. [Megj.: az izolálás nem jelenti a kémiai szerkezet pontos ismeretét; a muszkarin szerkezetét 1957-ben tisztázták.] Az a tény, hogy a légyölő galóca nagyon kevés muszkarint tartalmaz, zavarokat okozott, és nyakatekert magyarázatokhoz vezetett a mérgezés mechanizmusával kapcsolatban (amelyet megpróbáltak minden áron a muszkarinra visszavezetni)*. A kérdést a pantherina/muscaria szindrómánál még tárgyaljuk.
Nagyjából a muszkarin izolálásával egy időben szintetizálták az acetil-kolint, amelynek sok hatása hasonlít a muszkarinéra – olyannyira, hogy az acetil-kolin receptorainak egyik fő típusát muszkarin-receptornak nevezték el. (A két molekula szerkezete is részben hasonló.) /Nézz utána…/ A muszkarin-receptornak altípusai is vannak, de ennek részleteibe nem mennénk bele. Minden altípusa ún. metabotróp, más néven G-protein-kapcsolt receptor. /Nézz utána…/ Hosszú ideig tartott, amíg az acetil-kolin – muszkarin (és – nikotin) összefüggések tisztázódtak, sőt a téma bizonyos aspektusait még ma is kutatják. Megjegyzendő, hogy a legtöbb receptor(fehérje) a sejtmembránban helyezkedik el, így ezt később már nem említjük.
*Megj.: Általában megfigyelhető, hogy a „nem tudjuk” helyett a kutatók/szerzők egy része egy-egy új észlelést mindenképp a már meglévő ismeretekkel akar megmagyarázni, bármilyen körülményes legyen is az okfejtés. A 20-21. sz. természettudományos robbanása azonban ezeket az elgondolásokat gyakran rövid úton ellehetetleníti. Aki nem figyel eléggé, könnyen elavult elméleteket citálhat érvényesként. (Valószínűleg néha mi is.)
A muszkarin-mérgezés legtöbbször viszonylag enyhe lefolyású, de a legsúlyosabb esetek akár halállal is végződhetnek, majdnem mindig a szív-érrendszeri hatások miatt, különösen, ha a mérgezett nem részesül időben szakszerű ellátásban. A szindrómát főleg bizonyos susulyka- és tölcsérgomba- (Clitocybe-) fajok okozzák; ezeknek muszkarin-tartalma egységnyi tömegre vetítve átlagosan több ezerszerese lehet az A. muscariáénak. Példák a fajokra: téglavörös susulyka (Inosperma erubescens, szinoníma: Inocybe erubescens, Inocybe patouillardii), kerti* (Pseudosperma rimosum, szinoníma: Inocybe rimosa, I. fastigiata) és selymes susulyka (Inocybe geophylla); mezei tölcsérgomba (Clitocybe rivulosa, szinoníma: C. dealbata), esetleg a viaszfehér tölcsérgomba (C. phyllophyla, szinoníma: C.cerussata, C. pithyophila); továbbá a retekszagú kígyógomba (Mycena pura), rózsás kígyógomba (Mycena rosea).
*A kerti susulyka – nevével ellentétben – leginkább erdőben, erdőszélen fordul elő.
Toxikokinetika
A muszkarin hidrofil vegyület, rosszul jut át a biológiai membránokon (pl. sejthártyán). Emiatt a bélből való felszívódása nem jó; mindazonáltal bejut annyi a vérbe, amennyi mérgezési tüneteket okozhat. (Nem zárható ki, hogy a gyomor-bél tünetek és panaszok egy része helyileg jön létre.) A mérgezés első tünetei 0,5-2 órával az elfogyasztás után jelennek meg. A vérből a központi idegrendszerbe a muszkarin alig jut be /Nézz utána: vér-agy gát…/; a mérgezés tünetei közt nemigen találunk tipikusan központi idegrendszeri jellegűeket. Megtévesztő lehet azonban, hogy egyes susulyka-fajokban más méreganyagok is jelen lehetnek, köztük pszichoaktívak is.
A muszkarin eltávolítása (eliminációja) föltehetően a vizelettel történik; mindenesetre érzékeny módszerekkel kimutatható a vizeletből, ez azonban nem rutineljárás.
A muszkarin-mérgezés tünetei átlagos esetben egy nap alatt elmúlnak. Szerencsés körülmény, hogy a hányás és hasmenés segít a muszkarinforrás eltávolításában a tápcsatornából.
Hatásmechanizmus
A muszkarin közvetlen (direkt) módon aktiválja az acetil-kolin muszkarin-receptorait, miután gyenge (nem-kovalens) kötésekkel hozzájuk kapcsolódik. Utánozza az acetil-kolin (paraszimpatikus és enterális [gyomor-bél] transzmitter*) hatásait a muszkarin-receptorokon. Ld. lejjebb: a muszkarin hatásai.
*A vegetatív, más néven autonóm idegrendszer három részegységből áll: szimpatikus, paraszimpatikus, enterális. Az utóbbi, amelyet (helytelenül) gyakran nem említenek meg önálló egységként, nem része sem a paraszimpatikus, sem a szimpatikus rendszernek, bár hatnak egymásra. Az enterális idegrendszer a gyomor-béltraktus saját idegeinek összességét jelenti. Az acetil-kolin mindhárom rendszerben szerepet játszik, muszkarin-receptorok funkciói azonban a paraszimpatikus és enterális rendszerben a legfontosabbak. /Nézz utána: szimpatikus, paraszimpatikus, enterális idegrendszer…/
Az acetil-kolin által közvetített folyamatokat kolinergnek nevezzük (kolinerg idegek, kolinerg ingerületáttevődés)
A muszkarin-receptorok (nem számítva most a központi idegrendszert, ahol szintén megtalálhatók) többnyire a beidegzett szövet sejtjein (simaizmok, a szív sejtjei, mirigyhám-sejtek, az érbelhártya sejtjei; közös néven effektor = végrehajtó sejtek) helyezkednek el, és közvetítik az acetil-kolin hatásait. Emiatt a muszkarint neurotoxinnak (idegméregnek) nevezni jelentős túlzás, hiszen zömmel nem idegsejteken (neuronokon) fejti ki hatásait. A központi idegrendszerbe pedig a muszkarin kevéssé jut be.
Valaki valahol (talán igen régen és hipotézis-szinten) fölvetette, hogy a muszkarin a kolinészterázok, ill. az acetil-kolinészteráz (az acetil-kolint nagy sebességgel lebontó, észterkötéseket hasító enzim) gátlása útján hat; ez indirekt receptorizgatást jelentene,a felszaporodó acetil-kolin útján. Bár a muszkarin hatásai tényleg hasonlóak a kolinészteráz-bénító vegyületekéihez, a fenti elképzelés téves, mégis a mai napig átveszik egyes leírások. Ismételjük: a muszkarin közvetlenül (direkt módon) izgatja a muszkarin-receptorokat. Az is igaz, ami több helyütt olvasható, hogy a fenti enzim nem bontja a muszkarint (amely egyébként nem is észter), és emiatt a muszkarin hatástartama jóval hosszabb az acetil-kolinénál, de ez egészen más dolog (a hatásmechanizmus szempontjából irreleváns).
(Két hatás hasonlósága nem jelenti azt, hogy ezek azonosak. Ezen az alapon azt is mondhatná valaki, hogy a muszkarin és az acetil-kolin egy és ugyanaz a vegyület, hiszen hatásaik nagy része azonos…)
A muszkarin hatásai (egyben a mérgezés tünetei) és ezek mechanizmusai
- Nehézlégzés. Okai: (a) a légutak (vastagabb és vékonyabb bronchusok) simaizomzatának összehúzódása → a légúti ellenállás növekedése; (b) a nyákelválasztás (szekréció) növekedése a légutak nyálkahártyájában, ahol sok mikroszkópikus méretű mirigy található. A szekrétum szintén nehezíti a levegő áramlását. A muszkarin-receptorok a simaizom-, ill. a mirigyhám-sejteken helyezkednek el.
- Erős nyál-, ill. könnyfolyás, verejtékezés, orrfolyás. Oka: a nyál-, könny- és verejtékmirigyek sejtjeinek stimulációja. A gyomornedv-elválasztás is fokozódhat. A mechanizmus egyik jelentős eleme a Ca-ionok szintjének emelkedése az érintett sejtekben.
Hányinger kapcsán egyébként is gyakori a nyálzás. Erős muszkarin-mérgezésben azonban a nyálelválasztás oly mértékben nőhet, hogy a nyál bőségesen folyik a szájból. Ez fontos diagnosztikus jel, akár a terápia hatásosságának megítélése szempontjából is.
- Látászavarok, homályos látás. Oka a szemgolyó belsejében elhelyezkedő két simaizom összehúzódása. Ezek: a pupillaszűkítő izom és a szemlencse konvexitását növelő „sugárizom”. Főleg a távolra látás szenved zavart.
/Nézz utána: akkomodáció…/
- Szív. Legfeltűnőbb a szívfrekvencia (a pulzusszám) csökkenése (bradycardia). EKG-n emellett a pitvar-kamrai átvezetés lassulása, az átvezetési idő megnyúlása is látható. Oka: gátló jellegű muszkarin-receptorok aktiválása a szív bizonyos területein (elsősorban az ún. szinusz-csomóban, amely a szívfrekvencia legfőbb meghatározója, illetve a pitvar-kamrai csomóban, ahol az ingerület a pitvarokról a kamrákra terjed). A pitvari összehúzódások ereje is csökkenhet. Extrém esetben mindez oda vezethet, hogy a szív elégtelenül továbbítja a tüdőből beérkező vért, és emiatt tüdőbeli vérpangás és tüdővizenyő (-ödéma) alakulhat ki. Szívmegállás is létrejöhet.
- Érrendszer. Súlyos mérgezés kapcsán süllyedhet a vérnyomás. Ennek okai: (a) a fent említett negatív szívhatások; (b) az erek simaizomzatának elernyedése (értágító hatás). Az utóbbi hatás érdekes mechanizmusát csak a 20. sz. utolsó évtizedeiben tárták fel. A jelenségért felelős muszkarin-receptorok nem az erek simaizomzatán, hanem az érbelhártyán (endotel-sejtek) helyezkednek el. Az acetil-kolin és a muszkarin fokozza az endotelben folyó nitrogén-monoxid (NO) képződést. Az NO (amely gáz ugyan, de az adott körülmények közt vizes oldatban van jelen) átdiffundál az ér simaizomzatába, ahol a simaizom-sejtek elernyedését (relaxációját) váltja ki.
Nobel-dij, 1998: Furchgott, Ignarro, Murad
- Hányinger, hányás. Létrejöttükben (kivételképpen) a központi idegrendszer is szerepet játszik. Az agytörzs egy részében: a nyúltvelőben olyan terület található, ahol a vér-agy gát alig működik, így a vérben keringő bizonyos anyagok (így a muszkarin – és az általa a „periférián” felszabadított vegyületek is) hozzáférnek az itt elhelyezkedő „kemoreceptorokhoz”, amelyek további agyrészeket tudnak aktiválni.
A hányás nem a gyomor összehúzódásának következménye (ahogy sokan hiszik), ellenkezőleg: a gyomor és a gyomorszáj elernyed, majd a hasizmok és a rekeszizom összehúzódása préseli ki a gyomortartalmat.
- Hasmenés, gyomor- és bélgörcsök. Ezek a muszkarinnak mind „szisztémás”, mind helyi hatásai; a vérben és a béltartalomban található muszkarin a gyomor-bélhuzam simaizomzatának muszkarin-receptorait izgatja. A nyálkahártya hám-jellegű sejtjei is részt vesznek a folyamatban (fokozott folyadék-szekréció a vékonybél üregébe). A béltartalom továbbítása valamelyest gyorsul. Akaratlan székletürítés is előfordulhat.
A muszkarin-receptorok nagyon erős stimulációja azonban már rontja a béltartalom továbbítását, mivel a bél izomzatán sok tartós spazmus alakul ki, és a gyűrű alakú záróizmok is folyamatosan összehúzódnak.
- Húgyhólyag. A hólyag simaizomzatán is izgató hatású muszkarin-receptorok találhatók. Az izomzat tónusa nő, a vizeletürítés gyakoribb lesz. Inkontinencia is bekövetkezhet.
Nem biztos, hogy egy adott muszkarin-mérgezetten az összes fenti tünet megjelenik, de egy részük igen.
Kezelés
A rövid latencia miatt gyomormosásnak, aktív szén adásának lehet értelme. A többszöri hányás, a hasmenés is segít, ezért csillapításuk csak bizonyos esetekben célszerű. Hemodialízist nem szoktak alkalmazni. A folyadékháztartás rendezése (stb.) nem tér el a korábban említettektől. Természetesen szoros megfigyelés, monitorozás szükséges.
Atropin. Muszkarin-receptor blokkoló (ún. specifikus antagonista), így a muszkarin hatásait specifikus módon megszünteti, tehát e mérgezéstípusban antidotum. Alkalmazása azonban megfontolás kérdése. Enyhébb esetekben eltekinthetnek tőle, mivel a tünetek pár óra alatt, ill. egy napon belül úgyis megszűnnek, ráadásul az atropin-szerű gyógyszerek gátolják a hányást és a gyorsult bélmozgásokat, így a mérgezés elhúzódóbb lehet. Az atropin a húgyhólyag gátlása miatt hólyagkatéterezést is szükségessé tehet. Ha azonban komolyabb veszély lép föl (mint mondtuk, elsősorban a szív és érrendszer részéről), atropint adnak injekcióban vagy vénás infúzióban, gyakran ismételten (hatástartama ugyanis viszonylag rövid, néhány óra, ill. esetenként az optimális dózist is „titrálni” kell).